A közvetlen meghajtású-levegőkompresszor kompakt szerkezeti kialakítású, amelyben a motor közvetlenül a csavaros levegős{1}}véghez van csatlakoztatva. Az erőátvitel egy tengelykapcsolón keresztül valósul meg, kiküszöbölve ezzel a hagyományos szíj-hajtást vagy fogaskerék-csökkentő mechanizmusokat, és jelentősen leegyszerűsödik a gép általános szerkezete.
Az alapvető összetételt tekintve a közvetlen meghajtású{0}}levegőkompresszor jellemzően egy motorból, egy csavaros levegő-végből, egy tengelykapcsolóból, egy kenőrendszerből, egy hűtőrendszerből és egy vezérlőrendszerből áll. Pontosabban, a motor és a levegő -vége vagy koaxiálisan, vagy közel-koaxiálisan van felszerelve, és közvetlenül egy nagy-precíziós tengelykapcsolón keresztül csatlakozik, biztosítva az erőátvitel stabilitását és hatékonyságát. Ez a szerkezeti konfiguráció minimalizálja a közbenső átviteli szakaszokhoz kapcsolódó energiaveszteségeket, ugyanakkor csökkenti a lehetséges mechanikai kopási pontok számát.
A közvetlen meghajtású{0}}levegőkompresszorok gyakran integrált alapkialakítást használnak, ahol a motor és a levegő{1}}vég biztonságosan egyetlen megosztott keretre van rögzítve a berendezés szerkezeti merevségének és működési stabilitásának fokozása érdekében. A kenő- és hűtőrendszerek jellemzően egybe vannak építve, és a levegő{3}}vége körül vannak elrendezve, hogy biztosítsák a hatékony hőelvezetést és kenést. A vezérlőrendszer központilag van felszerelve, -akár az egységen kívül, akár egy dedikált kapcsolószekrényben-, hogy megkönnyítse a nyomás, a hőmérséklet és az üzemállapot egységes kezelését, ezáltal biztosítva a teljes gép nagyobb hatékonyságú és stabilabb működését.
